"Eljönnek értem. Tudom, hogy eljönnek..."
Luca lemondóan hajtotta le a fejét, végre megpihenve kicsit az elmúlt órák vontatott bújócskája után. Nem véletlenül menekült ebbe a kórterembe, emlékezett rá, hogy a Nővér mindig elkerülte.
Mire rájött, hogy miért már késő volt és az egyetlen biztonságos helyre a vizsgáló asztalra kapaszkodott.
Mire rájött, hogy miért már késő volt és az egyetlen biztonságos helyre a vizsgáló asztalra kapaszkodott.
Az első mély sóhaj után felbugyogott az első könnycsepp is. Nem kellett sokat várni, már zokogott is, saját könnyeit nyelve reszketett a hideg fémlapon.
'Ne bujkálj...úgy sem menekülhetsz...'
"Nem igaz!! Eljönnek értem!"
A kislány még összébb húzta magát, térdeit átkarolva kezdte ringatni magát. Miközben próbálta kizárni a saját keserves sirámait, halk léptekre lett figyelmes. A félig behajtott ajtót szuggerálta, a Nővér nem lehetett, ő nem jönne ide. Akkor meg mégis ki...
"Hát te meg ki vagy?"
Luca régen és most :) (2014.12.-2016.08.)
